Ezen az estén sok költői és mögöttes gondolattal találkozhatunk. A szerzők beszélnek eszményekről, példaképekről, költőkről, sőt, saját titkaikról is.
„Hogy költő vagyok-e, amivé sohasem válhat az ember – az utókor deríti majd ki.” – írta naplójában a kamasz Schumann. Az utókor döntéséhez pedig jó fogódzót ad a két Schumann-mű, mely a műsort keretezi, hiszen előbbiben Schumann úgy fordította le zenére Byron költeményét, hogy Manfréd szenvedésében saját betegségét is megjelenítette, utóbbi pedig olyan módon forradalmasította a kamarazene világát, hogy Hamar Zsolt egy szimfonikus művet is meglátott benne. Tóth Péter zongoraversenye pedig annak lenyomata, hogy miről beszélgetett Tóth Péter és Balog József egy zsűrizés közben.
Hangversenyünket a Bartók Rádió rögzíti és későbbi időpontban sugározza.
Robert Schumann: Manfréd-nyitány
Tóth Péter: Zongoraverseny – ősbemutató
Robert Schumann: III. „Rajnai" szimfónia
Balog József – zongora
Vezényel: Vass András
