Az eredeti program és méret több módosítását követően, a komoly redukciót szerencsésen elkerülve az épület kivitelezési szerződését 2009 nyarán írták alá, az alapkövet pedig augusztus 29-én helyezték el. A feszített határidejű, és a területen vizenyős altalaja miatt hónapokat csúszó kivitelezés 2010. november 11-én zárult le – akkor kapták meg a használatbavételi engedélyt.
A stúdión belül négy építész: Keller Ferenc, Hőnich Richárd, Fialovszky Tamás és Sólyom Benedek együttműködésében kialakult terv egységes hatást keltő, de változatos tagolású tömbben helyezte el a kért funkciókat, azaz a koncert- és konferenciaközpont 11 144 négyzetméterét. A mag a koncertközpont doboza, amelynek a város felé képernyőszerű, hatalmas nyílással forduló tömbjét körbeöleli és a vasút felől védelmezően takarja a kisebb termeket és irodákat tartalmazó szárny. Ahol a két épületrész tölcsért képezve elválik egymástól, ott nyílik a közös előcsarnok.
Az épület mesterien játszik a változatos terepviszonyokkal: a széles üvegsávban elhelyezett bejárati ajtók egy lépcsőzetes mélyedés végén helyezkednek el, de a koncertterem oldalából nyíló ajtón, illetve az épület előtti parkoló felől megközelíthető az előcsarnok szabadon bejárható teteje is. A döntött oldalfalakat és a tetősíkokat süttői mészkőlapok borítják, ennek köszönhető a madártávlatból is impozáns, szoborszerű hatás. A szomszédos kollégium, illetve a vasút felé néző homlokzatok zártak, csak néhány elegáns, vízszintes ablaksáv tagolja őket.
A ház akár három eseményt is képes kiszolgálni egyszerre: a rezidens zenekar használhatja a saját termét, a vendégegyüttes a nagytermet, a konferenciatermekben pedig közben folyhat kisebb üzleti rendezvény.
