A hangversenytermet hat centiméter vastag égerfa panelek borítják. A beléjük mart, eltérő mélységű és nagyságú hasítékoknak az akusztika szabályozásában jut szerep. Ez eredeti, „pécsi” megoldás, itt használták először.
A külsőt meghatározó csigavonal, spirál itt is feltűnik, a burkolaton végigkígyózó, erkélymellvéddé szélesedő sávban. A faburkolat itt-ott kihasasodó, geometrikus hasábjai fölött és alatt elhelyezett fénycsíkok a színpad felé vezetik a tekintetet.
A padlótól-plafonig faburkolat monotonitását a terem aszimmetrikus felépítése ellensúlyozza: a hosszanti tengelyhez képest még a széksorok is ferdén helyezkednek el.
Kiderült, hogy a megszokott, szimmetrikus „cipősdoboz”-szisztémától való eltérés nemhogy rontaná, de még jót is tesz az akusztikának: a hivatalos mérés szerint a terem hangminősége valamivel jobb a Bartók Béla Nemzeti Hangversenytereménél.
A három színpadállásból a legkisebbet használva 999 ember tud helyet foglalni a teremben. A földszinti nézőtér színpadhoz közelebb eső része szükség esetén vízszintesre süllyeszthető, és a széksorokat a középkarzat alá tolva így rendezvénytérré alakítható ki.
A zeneitől eltérő használatot segíti a színpad hátterében leereszhető, tonnás súlyú vetítővászon, illetve a székekbe épített konnektorok.
Az impozáns belsőt tervező Rádóczy László-Tolnai Zsolt István tervezőpárost a Kodály Központ belsőépítészeti megoldásaiért Az év belsőépítésze – 2010 díjjal ismerte el Magyar Építész Kamara Belsőépítészeti Tagozata.
