A szinte organikusnak tűnő csigaforma épület izgalmas, felfedezésre csábító térszerkezetet hoz létre. A bejárat előtti nyitott, mégis intim hatású „amfiteátrumból” közvetlenül az előcsarnokba jutunk.
Az oszlopok, tartószerkezetek itt, a két épületszárny találkozásánál kuszán megsokasodnak, ezt a hatást a bravúrosan megoldott világítás finoman enyhíti.
Az időnként lejtőssé vagy épp kaptatóvá váló mészkőpadló izgalma, az épület tagolását felidézve kígyózó bútorok játékossága valóban meggyőző. A tereket a természetes fényeket és a mesterséges világítást remekül ötvöző megoldással tették átláthatóvá.
A földszinti büfétől indulva nagyterem hátsó fala üti át a teret, egészen az erkély szintjéig, ahol a hatalmas panorámaablak teremt kapcsolatot az épület és a város között.
