Pannon Filharmonikusok: Bertók László Költészeti Díj Átadóest IV.

Balogh Máté: III. szimfónia („Priusz" Hommage à László Bertók) – ősbemutató
Balogh Máté (Paul Peuerl nyomán): Intrada

Nyáry Krisztián – házigazda
Mácsai Pál – színművész
Ágoston Zoltán – kritikus, a Jelenkor főszerkesztője

Vezényel: Vass András

Idén is költészettel, képzőművészettel és zenével ünnepeljük Bertók László születésnapját. Aki kíváncsi, hogy merre tart a hazai alkotóművészet, értékes élményekkel gazdagodhat ezen az estén!

Negyedik alkalommal adják át a Bertók-díjat, melyet tavaly óta egy érett és egy szárnyait ígéretesen bontogató költő vehet át. A díjátadás ceremóniája évről évre híven tükrözi az alapítók társművészetek felé nyitó elképzeléseit: a kitüntetéshez ugyanis egyedi képzőművészeti alkotás is jár, az ünnepségen pedig minden alkalommal sor kerül egy új zenemű bemutatására. Idén Balogh Máté öntötte zenébe Bertók László költészetét, szimfóniában fogalmazva. De mit is jelent Bertók László öröksége? És miként lehet ezt újraértelmezni a társművészetekben? Ezekre a kérdésekre is válaszokat kaphatunk.

Jegyárak: Az irodalmi díjátadó estre a belépés díjmentes, jegyek a Kodály Központ jegypénztárában személyesen igényelhetőek!

Szeretettel várjuk Önöket!

Balogh Máté: Intrada

Balogh Máté (*1990) Intradája, azaz bevonulási zenéje az első Bertók-díjátadóra készült, azóta pedig a program állandó része, minden évben elhangzik. A szerző a következőket írta a darabról:

“Az Intradában Pécshez szorosan kapcsolódó hangok csendülnek föl, de itt nem felépülés, hanem egy zenei anyag dekomponálása zajlik. Ehhez a darabhoz tudni kell, hogy a pécsi városháza óránként felcsendülő harangjátéka Paul Peuerl, a 16-17. század fordulóján élő német zeneszerző Intradáját játssza. Én ezt a zenét hangszereltem újra. Sok pécsitől hallottam, hogy mennyire idegesíti őt a harangjáték, mennyire unja már. Erre a szituációra akartam reagálni azzal, hogy olyan hangszereket használtam föl az átiratomban, amelyek Peuerl korában elképzelhetetlenek lettek volna, például szordínós trombitát és xilofont, hogy kizökkentsem a zenét a szokásos kontextusából. Ráadásul ezek a koridegen hangszerek folyton átadják egymásnak a dallamot, amitől az egésznek lesz egy parodisztikus jellege.”

Az eredeti műben egy énekszólam is szerepelt, mely egy Bertók-vers szövegét szólaltatta meg, de a mű úgy készült, hogy az énekszólam minden hangja benne legyen a kíséretben is – mint ahogy Peuerl művében eredetileg volt – így a zene tisztán hangszeres kompozícióként is előadható. Ebben a változatában hangzik el ma is.

Pannon Filharmonikusok, Jelenkor, Bertók-projekt